Könyvbemutató

2009. karácsonyára megjelent Körösi Mihály Nemzetőrök és honvédek Mezőberény 1848 - 1849 című tanulmánya is a Gyomai Kner Nyomda szemetgyönyörködtető kiadásában.

A könyv mottója és az első oldalak:

"Amely kor az őseitől öröklött emlékeket lekicsinyli, kegyelettel nem őrzi és gondozza, az a kor a csúf hálátlanság, vagy legalábbis a vétkes könnyelműség bélyegét önmaga süti homlokára, mert jövő nemzedékek vissza nem szerezhető kincseit pazarolja el."

(Petrik Albert)

 

Körösi Mihály

 

Nemzetőrök és honvédek

Mezőberény 1848-1849 

 

Lektorálta

Dr. Jároli József 

 

A nemzetőrök korabeli lakhelyét az 1856. évi térképpel egyeztette

Henger Péter 

 

Felelős kiadó

Körösi Mihály

  

Készült a Gyomai Kner Nyomda Rt.-ben

2009. 

 

A Mezőberényi Helytörténeti és Tájvédelmi Egyesület alapításának első évfordulójára

  

Előszó

 

Ha március tizenötödikéről hallunk itt Mezőberényben, Magyarországon, de határainkon túl is; a Kárpát-medencében, és sokaknak számára is szerte e világban, a forradalom és a szabadságharc, Petőfi, Jókai, az aradi 13-ak jutnak az eszünkbe.

A forradalom, mely megváltoztatta az akkori magyar társadalmat, a szabadságharc, mely bukásában is magasztos volt. Az a hősi helytállás, melyet Európa szerte elismertek.

Sokan még évtizedek múltán sem akarták felejteni, kiálltak 48 mellett, nem engedtek a 48-ból. Így tettek az eszméik miatt hazájukat elhagyni kényszerülők, és sokan az itthon maradottak közül is.

Az idő azonban jó orvosnak bizonyult, gyógyszerként jöttek a boldog békeévek, majd a háborúk, melyek, azonban ahogy 1848-49, és a kiegyezés sem, nem tudtak megoldani számos olyan kérdést, melyek még napjainkban is megoldásra várnak.

Így merültek feledésbe, enyésztek el közös emlékezetünkből azok a hősök, akik itt éltek Mezőberényben, akik megtapasztalták a forradalom mindennapjait: akik nemzetőrök voltak, ha kellett, akik honvédekké lettek, mert fogadni helyettest nem tudtak, akik élelmezték, szállították a beszállásolt honvédeket, akik dolgoztak férjeik, fiaik helyett, mert azok védték a hazát és Mezőberényt.

Elfeledtük azokat a mezőberényieket is, akik a harcmezőn maradtak, akik megnyomorodtak, megrokkantak a harcokban és nem tartottuk számon azok nevét sem, akik büntetésből, mert részt vettek a szabadságért vívott küzdelemben, kényszerrel lettek besorozva a császári hadseregbe, s hagyhatták el évekre szülőfalujukat, hazájukat.

Nem őriztük, nem gondoztuk kegyelettel hőseink emlékét. Még azokét sem, akiknek létünket, nevünket köszönhetjük, ha az 1848 utáni történelem el nem ragadta azt is őseinktől.

Ha március tizenötödikéről hallunk itt Mezőberényben, akkor Petőfi, Jókai, Vasvári nevén kívül ezután felidézhetjük őseink nevét, tetteit is, emlékezhetünk a mezőberényi hősökre: Jakusóvszki Pálra, Seffer Andrásra, Czinkóczki Andrásra, Lengyel Viktorra, Székely Józsefre és társaikra.

 Néhány gondolat a tanulmány keletkezéséről, a felvetődő kérdésekről

 

Az elmúlt évek során betekintést nyerhettem Mezőberény 1848-49-es történelmének eddig kevésbé ismert eseményeibe. Az eredmény részbeni, igen kis részbeni, mégis hiányosságot pótol. A munkát akadályozta forráshiány, anyagi és levéltári egyaránt. Lektori véleményezésében Jároli József, e kor egyik legjobb Békés megyei ismerője, így fogalmazott. „Az irodalom és a levéltári források azonban viszonylag kevés helyi információt tartalmaznak, ezért a szerző, ahol helyi adatot nem talált, analógiákhoz kellett folyamodjon. (Implom József alapos feldolgozása a korszakról a Mezőberény monográfiában hasonló problémákkal kellett szembesüljön, ami a monografikus feldolgozásban nem okozott akkora gondot.)” Az anyagi forráshiányról most nem beszélek, az emlékezetbeliekről már volt szó.

Megnehezítette a kutatást, hogy a meglevő források gyakran időbeliséget nem tükröztek, később készültek, mint amilyen eseményhez kapcsolódnak, egy-egy eseményről több „lista” is készült, eltérő névsorral. Ma már kikövetkeztethetetlen rövidítések, olvashatatlan beírások társultak a nevekhez. A személynevek írása! Érezhető, hogy német, szlovák vagy magyar anyanyelvű volt-e a szöveg feljegyzője, mert saját nyelvéhez igazította a személyneveket, így aztán egy családnévnek számtalan variációja fordul elő. Sok nehézséget okoztak a nevek, de gyakran a régies szavak, szófordulatok olvasása, értelmezése is, mégis igyekeztem minél többet idézni. Ezt kívánta a korabeli valóság megmutatása a ma emberének, a másik okom pedig, megmutatni rohanó korunk olvasójának nyelvünk korabeli szépségét, gazdagságát, képszerűségét, annak minden körülményességével együtt.

Tanulmányom célja a mezőberényi nemzetőrök és honvédek minél teljesebb névsorának feltárása. Úgy gondolom, ez teljesült is. Nagyban segítette munkámat Oláh György még a 19. század végén írt munkája, sok helyi eseménnyel és különböző névsorokkal. Megállapításai, közölt adatai alapvetően ma is megállják helyüket. Honvédnévsorát sikerült több névvel is kiegészítenem, a nevekhez általa nem közölt adatokat társítanom. Véleményét, mely szerint Mezőberényre jellemző volt a fogadott honvédek állítása, ez a tanulmány is megerősíti. Néhány önkéntesről tudunk, a többiek sorshúzás útján lettek honvéddé. Településünk újoncainak többsége Hódmezővásárhelyre vonult be, onnan kerültek a különböző honvédzászlóaljakba, huszárezredekbe.

A mezőberényiek adatait tartalmazó honvéd „Beavatási könyveket” nem sikerült megtalálnom sem a Békés Megyei Levéltárban, sem a Hadtörténelmi Intézet Levéltárában. A bennük rejlő adatok nagyon hiányoznak. Érdekes lenne egy-egy berényi katona útját a toborzástól a csatamezőkön át, a leszerelésig végig kísérni. Honvédeink „Elbocsátó levelét,” leszerelő levelét sem őrizték meg az utódok, sőt maguk a leszereltek sem, gyakran letagadták meglétét. A fegyverletétel helyén készült lajstromokba betekinteni nem tudtam, Arad, Lugos, stb. a mai határokon kívül esik, a szerb és román levéltárakba bejutni igen nehéz. A szabadságharc után létrejött honvédegyesületekben sem sikerült „számos berényit felfedeznem”, nem lettek tagok. Néhányuk adatát közlöm.

Nemzetőreinkről még kevesebb ismereteink voltak, mint honvédeinkről, tudomásom szerint egy-két néven kívül névsort nem közölt róluk még senki. A megyei szervezést jóval később követő első berényi összeírás teljes névsora rendelkezésre áll. Érdekes, hogy a rend megőrzésére a település lakói a régi módszer megtartását tartották célszerűnek, más egyéb „újítást” is elvetve, lényegében a megyei vezetés jóváhagyásával. Később is, a nemzetőrség meglétekor, pl. a mezei lopások megelőzésére külön erő létrehozásán fáradozott a település vezetése.

Igen sokat segített a nemzetőrség szervezéséről, délvidéki, Arad környéki harcaikról való tájékozódásban Jároli József munkája, mely az egész megye 1848-1849-es dokumentumainak válogatott gyűjteményét tartalmazza.

A „Nemzetőrök és honvédek” című fejezetben igyekeztem minden ismert honvéd és nemzetőr e korra vonatkozó adatait közzé tenni. A több mint 1400 nevet tartalmazó fejezetből érdekes, gyakran szomorú, tragikus életutak bontakoznak ki. Másik érdekessége a fejezetnek, hogy a csatolt korabeli térképen, az érdeklődő olvasó megtalálhatja az adott nemzetőr lakhelyét is. (A térképet a Békés Megyei Levéltár engedélyével, Erdész Ádámnak köszönetünket kifejezve közöljük.) A térképi szám (T.sz.) kialakítás Henger Péter munkája, sajnos nem minden névhez sikerült térképi számot társítani az adatok szűkössége miatt.

Nem volt célja e tanulmánynak a legelő elkülönözéshez kapcsolódó földfoglaló mozgalomról, forrongásról való kutatás. Mégis megkerülhetetlennek bizonyult, hisz befolyásolta mind a nemzetőrség megszervezését, mind a toborzások sikerességét.

A megmozdulás tavasztól őszig húzódó gondot jelentett nem csak a település vezetőinek, a mozgalomat nem támogatóknak, de a megyét irányítóknak is, és felszámolása nem csak az itt lakók és Mezőberény korábbi földbirtokosának érdeke volt, hanem a megyén kívüli események, a Délvidéken kialakult súlyos helyzet is megkövetelte.

Azt is meg kell azonban jegyeznünk, hogy Oláh György az 1891-ben megjelent művének írásakor sem talált dokumentumokat a forrongásról. „A bűnügyi iratok teljesen hiányoznak” – írja. Megállapítását erősítette meg Jároli József 1995-ben megjelent munkájában. Utalások, megjegyzések, egészen más tárgyú iratokban leírt félmondatok segíthetnek, segítettek bizonyos mozzanatok tisztázásában. A mozgalmat teljességében bemutatni a hiányzó dokumentumok nélkül nem lehetséges.

A hiányos forrásokból megállapítható, hogy a legelőfoglalások nem csak a nincstelenek akciója, hanem a korábban közösen használt legelőkről kiszorult állattartással foglalkozók is szorgalmazták megélhetésüket érezvén veszélyeztetve. Az új kiosztású, a lakosságot hátrányosan érintő földterületek elhelyezkedése csak fokozta a földre vágyók ellenséges érzelmeit a volt földesúrral szemben. Táncsics Mihály felkeresése mutatja elszántságuk nagyságát, s talán reményt is kaptak tanácsaiból.

„A szabadságeszme téves felfogása vezethetett sokakat” – mondták az akkor éltek. Deák Ferenc igazságügyi miniszter, a korabeli törvények szellemében csak elutasíthatta kérelmüket.

Nyomon követhető egy nemzetiségi vonal is a mozgalomban. Analógiaként a német gyulaiak szolgálhatnak, magyar kormány parancsára nem vonulnak hadba, s csak akkor, ha a szomszédos német települések lakói is honvédeknek állnak. Tágabb környezetünkben az erdélyi szászok sem álltak ki teljes odaadással a magyar forradalom mellett. Nemzetiségi bujtogatásról is tud a szakirodalom.

E sok irányból jövő s egymást erősítő hatások vezettek a felfokozott indulatokhoz s egy megmagyarázhatatlan gyilkossághoz, Kis János agyonverettetéséhez, melyet az elítéltek és a főszolgabíró másként láttat írásbeliségében. A honvédeket adó családok elleni fellépés adhat magyarázatot arra, hogy a község magyar ajkú lakosai (vagy egy részük) Békéscsbára menekült.

A forrongás leverését, az ítéletek szigorát az Arad környékén kialakult súlyos katonai helyzet is befolyásolta. A rögtönítélő bíróság kirendelése, működése már csak következménye volt az eseményeknek.

Az is tény azonban, hogy a szabadságharc leverése után (1849. november 16-án) még mindig raboskodtak a forrongásért elítéltek.

 

 

Mindazon mezőberényi polgár előtt tisztelegve, aki részt vett az 1848 – 1849-es forradalomban és szabadságharcban:

Körösi Mihály

 

 

 Képek a bemutatóról:

A könyvtár olvasóterme megtelt volt tanítványokkal, munkatársakkal, barátokkal.

 

Egy kis megvendégelésre is futotta.

Örömteli pillanatok...                                                  (Foto: Csávás István)

 

Oldal: Könyvbemutató
Mezőberényi Helytörténeti és Tájvédelmi Egyesület - © 2008 - 2025 - ittvolt.hupont.hu

Az ingyenes honlapkészítés azt jelenti, hogy Ön készíti el a honlapját! Ingyen adjunk: Ingyen Honlap!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat